Tokiói Keresztapák

"Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időként szebb lehet némely ajándéknál"

 Tokió Sindzsuku város része a 2000-es évek elején, karácsonyakor. Egy nagy teremben gyermekek Jézus születését adják elő, eléneklik a „Csendes éj”-t japánul, majd egy keresztény pap néhány szóval próbál erőt önteni a jelen lévő hajléktalanokba . Ezután a szabadban étel osztás következik. Két hajléktalan, „Tintás” és egy transzvesztita már az előadás alatt összeszólalkoznak. Közben egy fiatal lány (aki szintén hajléktalannak látszik) egy magas ház tetejéről a járó kelőkre köp, és feljegyzi a találatot. Tintás és a másik ide érkeznek meg, és néhány falatot hoznak Mijukinak, aki mohón felfalja az ételt.

 

A két idősebb hajléktalan próbálja Mijukit jóra tanítani (Hana: „Mijuki, zárd össze a lábad, viselkedj úgy, mint egy nő”), ő azonban erre szemtelenül reagál. A transzvesztita karácsony alkalmából meg akarta ajándékozni Mijukit „A világ irodalom gyermekeknek” című könyv sorozattal, amit egy szemét kupacban látott, azonban mire odaérnek, nem találja a könyveket. Tintás véleménye szerint még egy hajléktalannak is jár ajándék, Mijuki azonban tiltakozik, hogy ő csak elszökött otthonról. Kiderül, hogy ez hat hónapja történt, Tintás szerint tehát már ő is hajléktalan. Mijuki egy Dosztojeszkij-kötetet vág Tintás fejéhez, mire az kioszt neki egy pár atyai pofont, amit Mijuki szerint az apja elmulasztott. Verekedni kezdenek, de eközben gyerek sírást hallanak, ami a szemét kupacban egy csomagból jön. Egy nemrég született lány csecsemőt találnak. Tintás szerint le kell adniuk a rendőrségen, a transzvesztita szerint azonban ez a gyerek az Úr ajándéka, és meg kell tartaniuk. A gyerek mellett néhány papírt és egy kulcsot találnak.

A Hanának nevezett transzvesztita ambíciója az, hogy egyszer anyának érezhesse magát, ezért akarja a gyereket megtartani. A gyereknek ő adja a Kijoko nevet, aminek a jelentése: „tiszta” (mivel a legtisztább éjszakán találták). Tintás megütközik a néven, de ennek oka csak később derül ki.

Hanának egy haiku jut az eszébe: „Szép kisbabám, finom hó hull arcodra e szent éjszakán.”

Miközben Mijuki vízért és tejért megy a boltba a babának, Tintás elmondja, hogy valamikor neki is volt egy lánya, aki most 21 éves lenne, de meghalt. Mijuki (aki Tintás szerint 16 év körüli) két másik hajléktalannal találkozik, akik azt mondják neki, hogy Tintás úgy szereti őt, mintha a saját gyereke lenne. Tintás elmeséli, hogy ő kerékpár versenyző volt, de egy ismerőse miatt illegális dologba kezdett, a kislánya meghalt és nemsokára a felesége is.

Hajnal felé Mijuki néhány rúgással felébreszti Tintást. A „Vén szaros” (ahogy Hanát nevezi) eltűnt és magával vitte a csecsemőt. Szerencsére a lábnyomai jól látszanak a hóban. Hana nem akarja, hogy a gyerek árvaházakban nőjön fel, ezért vitte magával. Ő maga is árva és senki sem szerette. Hana javaslata az, hogy keressék meg a gyerek anyját, és kérdezzék meg, miért taszította el a gyerekét........

Tovább nem mesélem el inkább nézzétek meg, ezt ajánlani tudom karácsonyra. Itt a link: Tokiói keresztapák   (Tokyo Godfathers)

Számomra elégé érdekes a történet és az esemény menet. De lehet hogy e-miatt kedveltem meg ezt az anime. El gondolkodtató amiat hogy hogyan töltik a hajléktalanok az ünnepeket. Meg hogy meg bánta a hibákat amiket tett, ami ért nincstelen lett. Ide le szögezném hogy a hazugság több hazugságot szül és ha ezek ki derülnek rosszba lesz mint volt. 

Meg még azt mondni valója hogy a városi emberek lenézik a hajlék talonokat, bántják és szidalmazzák őket. Annak ellenére hogy nem tudják miért kerültek utcára.